Négy év, amit nem felejtesz el.
"Okos kis könyv ez, elindult a
saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt
hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy
szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom,
én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy
finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a
sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig
végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint „ez csak egy sztori
egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a
barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent
Johanna gimiről”. (Leiner Laura)
Az utolsó rész. Ennek a dedikálásán ott voltam, de még be sem jutottunk, hogy egyáltalán kapjunk könyvet. Már azt hittem minden veszve van, amikor megláttam az egyik barátnőm, akinél kettő könyv volt és odaadták.<33
A könyvről annyit, hogy sajnáltam, hogy vége lett.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése